HISZTI???????

2012.11.06 00:07

Nincs olyan szülő – hidd el, tényleg nincs! – aki még soha nem lett végtelenül ideges egy masszív hiszti rohamtól, aki nem ordított még soha a gyerekére, ha az éppen rosszkor és rossz helyen kezdett raplizni. A szülők többsége – bár ezt félve merik bevallani – néha még meg is legyinti, vagy akár meg is üti a gyereket ilyenkor. A szülő maga is frusztráltnak, tehetetlennek érzi magát ezekben, a helyzetetekben, és neki sincs jobb megoldása annál, mint amit ő elszenvedett a szüleitől. Pofon, ordítás vagy zsarolás.

 

 

 

 

 

 

A legtöbb szülő viszont utálja ezt! A lelkiismeret-furdalás azonban csak addig elfogadható, míg meg nem tanulja minden szülő, hogyan kezelje másként a helyzeteket. Ha mégis elszakadnak a szülő kötélidegei, bizony az érzelmek csillapodtával bátran bocsánatot kérhet a gyerektől, és elmondhatja neki, hogy saját maga is örülne egy bocsánatkérésnek, és nyugodtan kifejezheti, mi bántja.

 

 

 

 

 

 

 

 

AMIT MEGTEHETÜNK!

●A figyelem elterelése. Hirtelen találjunk valami érdekes dolgot, és vigyük oda a gyereket, meséljünk neki róla. Még az sem baj ilyenkor, ha nem túl elmés dolog, a lényeg, hogy a figyelme elterelődjék a hiszti tárgyától.

●Alku, egyesség, kompromisszum. Ha a gyerek hisztijének tárgya nem ütközik valamilyen el nem hárítható akadályba, akkor akár engedhetünk is egy kicsit. Például, ha a boltba megyünk, választhat, hogy túrórúdit, vagy a kedvenc csokiját kéri, és előre tisztázzuk, hogy más nem megengedett. Ha következetesek vagyunk, akkor néhány alkalom után a gyerek abba fogja hagyni a hisztiket. 

● Ölelésterápia. A hiszti másik ellenszere, ha a gyereket a szülő finoman átöleli, és addig tartja ölében, míg a gyermek meg nem nyugszik. Lehet hozzá nyugtató szavakat is mondani, de nem lényeges. A gyermek általában könnyen átáll arra, hogy a hiszti helyett ölelést kapjon, és megnyugodhasson.

●Figyelem megvonás. A szülő ilyenkor egyszerűen nem vesz tudomást arról, hogy a gyermek létezik. Annyit mond neki, hogy szívesen megbeszéli vele, mit szeretne, ha már kisírta magát. Ilyenkor nem vígasztal, nem beszél, egyszerűen csak engedi, hogy a gyerek hisztizzen és kész. Akkor válhat be, ha a hisztivel másokat nem zavar a gyerek és saját épségét nem teszi kockára a hisztijével.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

SZÉP SZÓVAL OKTASD!
A fenti módszerek mindegyike akár kombinálva is működhet. A gyermeket a hisztis állapotában IS TILOS megütni – csak még nagyobb dacot, vagy súlyos törést okozunk vele, a meg nem értettség érzetét fokozzuk benne a veréssel – ugyanígy tilos megrázni, leönteni, vagy más módon bántalmazni, megalázni. A gyermek hisztije egy szerinte jogos reagálás valamire, és nincs jobb megoldás a kicsinyünk tarsolyában arra, hogy ezt a helyzetet megoldja, mint a hiszti. A szülő dolga, hogy a gyermek érzelmeit megértse, felmérje és segítsen neki az érzelmek kezelésében, s megtanítsa arra, hogy más megoldási módok is vannak a világon, amikkel többre megy, mint a hisztivel.

 

 

Vissza