Lételem a kommunikáció!
Lételem a kommunikáció!
Elcsépelt mondat, közhely, egymás után lévő szavak, amit le sem kellene írni. Mindenki tudja! Mindenki érti! Mindenki használja!
Új aspektusból mesélnék róla!
Lételem /főnév/: 1.Nélkülözhetetlen feltétel; életben maradáshoz elengedhetetlenül szükséges megszokott közeg. 2. Fontos körülmény; számára minden szempontból nagyon kedvező állapot.
A /névelő /: Egy kiemelt, mutatott személy, tárgy, dolog, amelyikről szó van
Kommunikáció/főnév/ : Gondolatok cseréje két vagy több személy között beszéd, írás vagy más eszköz használatával, hogy a másik is értse.
Az én olvasatomban, ez azt jelenti:
Az emberek gondolatokat cserélnek egymással, beszéddel, írással vagy eszköz használat segítségével, úgy hogy a másik is értse, mert az ember számára a kommunikáció nélkülözhetetlen feltétel az életben maradáshoz, és fontos körülmény a számára minden szempontból.
Nálunk az egyik legfontosabb tevékenység a kommunikáció. Minden csoportban 12- gyermek van, hasonló életkorúak, s velük 2- óvodapedagógus van, sokkal nagyobb átfedési idővel, mint máshol.
- Kis csoportban az óvodapedagógusok feladata, hogy megtanítsa a gyerekeket beszélni, ezért ők egész nap beszélnek, mondhatom azt is, be sem áll a szájuk, folyamatosan magyaráznak, mesélnek, mondókáznak, dicsérnek, motiválnak. A kicsik néhány szavas, tőmondatokban beszélnek, s mire elérik a középső csoportos éveiket, eltekintve a helytelen hangzóktól, vagy fordított nyelvszerkezetű rövid tőmondatoktól, bátran mondják a magukét.
- A középső csoportban, már elindul a beszélgetés, a gyerekekkel és a felnőttekkel egyaránt. Örömmel kommunikálnak, kérdeznek, s ha van olyan szó amit még nem ismernek, csak kérdezniük kell, és megkapják a segítséget hozzá. Nagy feladat ez, mi szakmai nyelven, csak szókincsfejlesztésnek hívjuk. Óriási előnye van!! Érti a gyerek amit mond, amit beszélnek hozzá!
- Ha hiszed, ha nem nagycsoportra már, olyan könnyedén kommunikálnak egymással, hogy gyönyörűség hallgatni. Véleményt alkotnak, vitatkoznak, szabályokat fektetnek le, történeteket, családi, színházi élményeket mesélnek el egymásnak, és a felnőtteknek is. Gyakran, egy-két tagmondatból álló összetett mondatokban beszélnek, mindeközben a dolgok és jelenségek összefüggéseit is meglátják.
- Az iskolában megállják a helyüket, tisztában vannak azzal, hogy a kommunikáció mindenben a segítségükre van. Ismerik a kommunikáció lépéseit, mely használatával barátokat, ismeretségeket kötnek, kérdeznek, válaszolnak. Helyénvalóan használják a szavakat, és állítják be a mondataikba. Nem félnek a tanulástól, hisz a tanulás kommunikáció valamiről.
Sokszor elmondom, a sikeres jövő megalapozása az óvodában kezdődik!