NEM HISZEK A BÜNTETÉSBEN!

Nem hiszek a büntetésben! A büntetés soha nem visz előre. Emlékszem, amikor gyerekek voltunk, a szomszédban lakott egy fiú, akit folyton fegyelmeztek, számunkra érthetetlen volt, de szinte mindenért azonnal büntették, s ahogy telt az idő, nagyon gyakori lett a fizikai büntetés is. Egy napon megkérdeztem tőle, hogy nem fáj-e neki, amikor megbüntetik? Azt a választ kaptam, hogy már nem, gyorsan túl lehet rajta lenni, és akkor mehet minden tovább.

Azt hiszem akkor ott rájöttem: Ostoba dolog a büntetés.

Egy gyerek nem érti, hogy van az, hogy a vasárnap reggeli futkározás közben, nem odafigyelve, nekimegy az asztalnak, és a rajta lévő váza eltörik, és ezért büntetésből, anya azt mondja: "Naaaa Széééépen, összetörted! Akkor ma este nincs mese!"

Nem érti, és nem fogja fel az időbeli eltolódást, és nem látja az összefüggést sem, a váza és a mese között.

Nem a büntetés miatt sír, és nem azért mert eltört a váza. Azért sír mert nem érti mi történik. Látja a váza eltört, látja anya mérges, és hangosan azt mondja nincs mese, de valójában nem érti mi van körülötte. Zűrzavar, pánik, stressz, az van körülötte, és ezért sír.

Amikor megnyugszik, jön az este, és anya közli:- Megmondtam, nincs mese, mert eltörted a vázát! Újabb zűrzavar, pánik, stressz! Mindez azért mert nem érti a két dolog közötti logikát. Ő nem érti, és te hiába magyarázod, akkor sem fogja, csak rábólint, mert pánikban van.

TE SZÜLŐKÉNT azt gondolod, és hiszed, hogy meg kell tanulnia, a tetteinek következménye van !!! TÉVEDÉSBEN vagy! Az óvodás gyermek nem érti az összefüggésnek ezt a fokát. Azt megértené, ha össze kellett volna szednie veled együtt a vázát, és le kellett volna ülni az asztalhoz összeragasztani. Megértette volna, hogy anya most szomorú, és nincs tovább rohangálás, mert rendbe kell hozni amit elrontottunk. Azt is felfogta volna, hogy ez hosszú időt vesz igénybe. Annak az összefüggését nem látja, hogy eltört a váza és akkor nincs este mese. Életkori sajátosságából nem látja, nem érti.

A szomszéd gyerek azóta nagy lett, s a minap összefutottam vele. Beszélgettünk, s megkérdeztem: Így felnőttként, hogyan emlékszik vissza a büntetésekre. Azt válaszolta: Emlékszem arra, hogy nagyon haragudtam a szüleimre. Azután már csak azon járt az eszem, hogyan csináljam, hogy ne vegyék észre, hogy mit csináltam.

Nem működik sem a kontroll nélküli nevelés, sem a drákói szigor.

Szükséges, hogy a gyerekek kapjanak határokat, támpontokat, amin tudnak biztonságban működni. De a legsarkalatosabb, a kommunikáció minősége és mennyisége. BESZÉLGESS a gyerekeddel, a beszélgetés legyen érdekes, motiváló. DICSÉRD meg a legkisebb dolgot is ami jó irányba visz. HALLGASD meg, hogy mit mond, legyél érdeklődő.

A szülő és gyermek kapcsolatban a legfontosabb a kommunikáció, s ennek első kezdeményezése, megalapozása minden esetben a szülő kezében van.