Testvérviszály

Minden testvérpárnak vannak veszekedős időszakai, csak az nem mindegy, hogyan reagálod le a dolgot. Kiabálnak, csapkodnak, fenyegetik egymást... a testvérháború eszközeinek hatalmas a tárháza. Ha jól segíted őket a konfliktusok megoldásában, előbb-utóbb kezelni tudják majd a különböző látásmódokból eredő különbségeket és a féltékenységüket. Mert így vagy úgy, kicsit mindegyik félti a saját pozícióját.

Nem is tudod, mikortól kezdődik a csendes háború, pedig az alapokat lehet, hogy épp te teszed le. A megkülönböztetés, az összehasonlítás, de maga a másképp nézés vagy a többszöri simogatás is szemet szúr a kicsiknek, és egyszer csak elkezdik érezni - ki tudja, valósan vagy sem -, hogy ki a kedvenc otthon. Épp ezért nagyon figyelj oda, hogy ne adj alapot a testvérharcra.

A kis korkülönbség az egyszerűbb eset - bár, lehet, hogy ezt Te másképp látod. Mégis, hidd el, ha a nagyobb csak kevés ideig volt egyke, nem szokja meg azt, hogy csak rá figyeltek, hamarosan a testvérkén is osztoznia kell. Ha okosan vezeted be a kis testvér érkezését, inkább örülni fog, hogy lesz társa, és nem kell félned.

Vond be a nagy testvért, hiszen ő lesz a hatalmas és nagyon okos bátyja, vagy nővérkéje az érkező kicsinek. Ha biztos lehet benne, hogy ugyanannyira szereted majd, hasonlóan sokat foglalkozol vele, mint addig nagyon sok problémád nem lesz. Azért is jó a kis korkülönbség, mert ilyenkor általában a vita tárgya legfeljebb az lesz, melyik ülésbe üljön, melyik kezedet fogja. Légy türelmes, de határozott, nem könnyű időszak, de békítő energiáid gyümölcsözően hatnak majd - lehet, hogy csak néhány év múlva, de akkor biztosan!

A legtöbb esetben az a legnehezebb, ha 3-5 év van a testvérek között, hiszen az elsőszülött épp megszokta, hogy minden figyelem rá irányul, de még nem annyira okos, hogy feldolgozza a "trónfosztást". Itt megint csak arra figyelj, hogy bizalmasodként többfajta feladatba vond be már az elejétől. Tudom, hogy nagyon nehéz, de feltétlen légy türelmes vele, hidd el, neki sem egyszerű.